Túrával egybekötött II. motorossárkány-találkozó

Rétság-Tolmács Repülőtér

2002. július 5-7

A második alkalommal már kb. 100 fős csapat jött össze.
A reptéren sárkányok sorakoztak, a pilótákat hozzátartozóik és az érdeklődők kísérték el autóval.

Madártoll 2002. augusztus
Írta: Kerekes László (GURIGA), MRSZ főpilóta helyettes

                      RÉTSÁG-REPÜLÉS A MESÉK BIRODALMÁBAN

A rétsági repülőnapra Ildikó hívott személyesen, de nem ígértem semmit. Ám ezen a szombaton július 6-án nem lesz vontatógép Békéscsabán. Bemutató gyakorlás lefújva, hová menjek repülni? A szél határozottan gyenge, az irányról nincs biztos információ. Rétság a lakásomtól kevesebb, mint egy óra, kilátogatok, úgy is le kell vizsgázatnom egy növendékünket. Elindulok hát – akkor még nem tudom, hogy az ígéret földjére érkezem. Fertály óra múlva már kanyarodok is a volt harckocsi laktanya mögé a régi gyakorló tér irányába.

Ahogyan a laktanya zord kerítését elhagyom színes kupolájú szárnyak, ernyők, hírtelen kultúrált kis liget és egy kellemes füves reptér kanyarodik elém. A pálya szélén sárkány szárnyak sorakoznak, ismerős arcok köszöngetnek végre újra itthon vagyok egy helyen, ahol még sosem jártam. Ez a repülés egyik nagy varázslata számomra: ismeretlen emberek azonnal közvetlenül, mint sok éve ismert barátjukhoz fordulnak, hogy azon nyomban közös a téma, az élmény, a tapasztalat. Hazaértem, és ezzel el is kezdődött kellemes bolyongásom ebben az elvarázsolt kastélyban.

Titánok üdvözöltek és a Vár Urának Asszonya invitált valamennyiünket reggelire. Mint a mesében: roskadozó asztal ínycsiklandozó ízekkel, és körben a Kerekasztal  Lovagjaival. Csakhogy –e lovagok valamennyien sárkány hátán lovagoltak ide, és most szövegetik szárnyak alatt szerzett meséiket. Néhányuk fel-fel pattan, hogy paripájával belekóstoljon a levegőbe, belenyalva a fortyogó melegbuborék áramlataiba, azután közömbösen besiklanak, mint Lohengrin a hattyúján; visszaülnek közénk a szemükben még felhőrajzolatokkal.

Estére légi kirándulást tervezünk. Alig várom az alkonyt, hogy elinduljunk egy csapatos légi túrára Rétságról Esztergomba.  A Farkashegyi Főpamacs kihirdeti a túra irányát és bejelenti szándékunkat a Fellegek Isteni Cédáinak (FIC) akik szentesítik szándékunkat. A Titánok egymás után szállnak nyeregbe és a légbe. Méltóság teljesen emelkedik egy túrázó, talán épp a Kerepesi Szövőmester, vagy lehet a Vár Ura személyesen. Mi is felemelkedünk, a Napisten már elfáradt az egész napos buborék fújásban, csak lágy ringás jelzi: helyenként még fortyogó a lég. A felhők azonban már szétfoszlottak, előttünk zöld erdőségek, aranysárga gabonatáblák. A domborzat ahogyan emelkedik elsimul.
Előttünk a  Börzsöny fenyegetően magasodik. Néha az az érzésem sosem fogjuk átrepülni. A Dunakanyar ívét még sosem láttam ennyire szépnek szemből süt rá a még aranyszínű nap, így olyanra festi színét, mintha nem is víz, hanem valami balzsamozó olaj áramlana a mederben. Magas fák között titokban kanyargó utak, patakok. Vezérünk a Főpamacs kolbászol, kevéskét, körbejárja a vidéket, megnézi a Bazilikát, így mi érkezünk elsőként az esztergomi repülőtér lágy füvére, hogy azután megbámulhassuk a libasorban érkező Titánok bevonulását.
Megérkeztünk. Röpke baráti beszélgetésre, egy üdítőre, kávéra van csak időnk, mert a Nap vörösödni kezd, nekünk pedig vissza kell térnünk Rétságra. Elsőként szállunk fel. A levegő olajosan lágy, mintha felfelé siklanánk az égre. Lelki szemeim előtt megjelenik a Föld gömbölyödő alakja, és már meg is van a magyarázat: mi most a bolygó alján fejen állva siklunk, távolodva a felszíntől lefelé. Vissza fordulok, de elveszítem szemem elől társaimat. Remélem, hogy nem hullottak bele az Űrbe. Szépen megcélozom a diósjenői MONA PIZZÉRIÁT. Pár kör, de mire felocsúdok máris itt köröznek társaim.
Azután egyenként kisorolunk, és irány haza, vár a vacsora. Sárkányaink folyamatosan simulnak a földhöz, mintha számítógéppel vezérelt gépek lennének. Haza értünk. A füst jelzi merre keressük a finomságokat. Most érzem csak, hogy megéheztem. Folytatódik a reggeli közös traccs parti sok tréfával.

Búcsúzom.
A közeledő éjjel őrcsillagokat bocsát az új kincs, a rétsági UL repülőtér fölé.
Vigyázzatok rá! Mert bármily szép is ez a mese, a hazai repülésre sajnos sokfelől leselkednek farkasok. Akkor is, ha ez a történet ma Happy-End-el zárult.

Remélem mindig így fog.

Köszönöm a szép napot!

                                                              GURIGA

Madártoll 2002. szeptember

REPÜLNI KELL!

Péntek: Az időjárásra nem lehet panasz nagyon meleg volt és mindenki sült a saját zsírjában. A régi ismerősök pénteken este érkeztek. A gyors kipakolás után, vacsora, majd sátorállítás. Mindenki igyekezett még világosban befejezni, de egy –két egyénnek nehezen összerakható sátor jutott. 100 db kampó, rengeteg zsinór, 10 kg cső és nem lehetett tudni, melyik a sátor eleje és vége. A felállítási idő csupán 3 óra – mondták első pillantásra és némi próbálkozás után. De senki sem maradt fedél és hálótárs nélkül. Előbb-utóbb a sátrak elkészültek. Közben besötétedett minden csillag az égbolton ragyogott.
Nyugodt, csendes az éjszaka. Meggyújtottuk a tábortüzet. Sörözgetés közben vidám hangulatban élménybeszámolókat hallgattunk. Nem kis meglepetésünkre éjfél után is érkeztek vendégek, akik az autólámpa fénye mellett azon fáradoztak, hogy minél hamarabb felállítsák sátraikat. Hát ez sem 10 perc volt 1 órán át kopácsolások zaja törte meg ezt a csodálatos éjszakát, majd ők is a tábortűz mellé ültek. Fáradt, kiszáradt testüket némi alkohollal frissítették fel és bekapcsolódtak a beszélgetésbe.

Kis idő múlva az egyik srác felállt és elmerült a sötétségben. Nem tudtuk hová megy, de nem sokáig maradt csöndben. A sötétben nagy zuhanást hallottunk, majd fájdalmas nyögéseket. Amikor megvilágítottuk, mindenkiből kitört a nevetés.
Két lábat láttunk az ég felé meredve. A sötétben nem vette észre az ivóvizes lajtos kocsit és átesett rajta. Ezen az éjszakán annyit még nem nevettünk és örülök, hogy így sikerült. Éjjel 2-ig harsány kacajoktól volt hangos a mező, majd ahogy a figyelem és a tudat gyengülni kezdett, eltettük magunkat reggelre.

Szombat: Szélcsendes, napsütéses reggelre és sárkány motorjának zúgására ébredtünk. Mindenki jól érezte magát. Frissen, üdén jöttek elő sátraikból a vendégek. A sárkányosokban duzzadt az energia. Ezt a reggelt sem szabad kihagyni repülni kell!
A táj gyönyörű. Hegyek, dombok, tavak, várak, kőfejtők, sárgán virító napraforgó-táblák és a Dunakanyar leírhatatlan szépsége.
Nekem a repülés nagyon sokat jelent. Ott fenn minden olyan más, olyan nyugodt.

„Amikor az ember repül úgy érzi csoda történik vele. Érti miről dalolnak a madarak, s a szél susogása megdobogtatja a szívet, kézzel markolhatja a levegőt és a felhőkből lógathatja a lábát. A világ zajai nem érik el, s szabadon szállhat úgy, ahogy már ősidőktől fogva szeretett volna.”

Ha tehetném, mindig csak repülnék.

A sárkányok tehát kiröppentek fészkükből, és ki merre látott elindultak felfedező útra. Közben a reptéren lassan összegyűltek a vendégek. Jöttek sárkányok, modellezők, IKAROS és sok kísérő, hozzátartozó, érdeklődő az ország különböző részéről.

A disznótoros reggeli után 11-kor volt az eligazítás. El kellett dönteni, hogy a 40 fokos melegben mit fogunk csinálni. Az ismertetőben fürdési lehetőség is szerepelt, így sokan ezt is kihasználták. A sárkányosok egyik fele strandra ment, a másik fele itt maradt. A viccektől kezdve mi mindent meséltek egymásnak! Volt, aki a nagy meleg ellenére kisebb túrára indult.

Közben a repülőmodellezők elfoglalták a repteret. Elsőként a körrepülőt mutatták be a nézőknek, majd a többi kisgép is sorra került.
16 óra után visszaérkeztek a felfrissült strandolók a reptérre.
A légi túrát 18 órára terveztük. Ekkor az idő már megfelelőnek bizonyult.
A cél Esztergom volt utunk során érintettük a diósjenői halastavat, a nógrádi várat és persze a Börzsöny hegylánca végig elkísért a Dunáig. A többiek bemerészkedtek a Börzsöny tetejére, majd a Duna fölött és a hegyeken át ők is Esztergomba repültek.

Hazafelé a Nap már lemenőben volt és fantasztikusan szép megvilágításban tárta elénk a tájat. A hegyoldalban a fák közül egy-egy templom, vagy más üveges épület ablakán felvillant a Nap. A kanyargó Dunán, uszály húzott hosszú, fodros csíkot maga után. A távolban kissé homályba burkolózva a Naszály hegy tetején kőfejtő bánya látszott. Sorolhatnám a festői táj látnivalóit, de nem lenne egyenértékű azzal, amit saját szemünkkel érzékelhetünk.
Ezt látni kell!

Visszatérésünkig a rétsági reptéren a modellezők szórakoztatták a közönséget.
20 óra körül érkeztünk meg, ahol vacsorával vártak bennünket. Pörkölt krumplival volt a vacsora. A kiéhezett társaság a szakács elé vonult, hogy megtöltse tányérját a finom falatokkal. Meglepődtünk, amikor még a vacsora közben is jöttek vendégek.
Sörözés, borozás közben felköszöntöttük a Lászlókat és egy szülinapját ünneplő sárkányost (Potoczky György) Felszeletelésre került az ünnepi torta is. Mindenkinek jutott egy szelet amit a fáklya fényénél, halk cuppogásokkal tarkítva fogyasztottunk el.
Az est hátralévő részét családias, vidám hangulatban töltöttük el.

Vasárnap: Reggel még az itt maradt közeli ismerőseink, barátaink tettek néhány kört sárkányaikkal Rétság felett, majd reggeli után elköszöntünk egymástól és haza repültek.
Nagyon szépen köszönünk mindent azoknak, akik részt vettek ezen a találkozón.
Nélkületek nem sikerült volna ilyen jól.

Jó repülést! Sziasztok! 

                                                      Keserű Lászlóné Ildikó
Szervező