AERO MAGAZIN

2007. Agusztus

     

Repülés, műsor, kiállítás és esti bulik

 

A VII. Országos Ultrakönnyű Repülők Találkozója és Fesztiválja szervezői – az Extrém Légisport Egyesület tagjai – már a sajtótájékoztatón meghökkentették a hallgatóságot azzal, hogy milyen tömény programot kínálnak három napon át a Rétságra látogatóknak.

Ami 2001-ben csupán szűk körű baráti találkozóként indult, az 2003-ra már országos rendezvénnyé nőtte ki magát, sőt ez a mai napig az egyetlen ilyen méretű rendezvény ebben a kategóriában. A szervezők az idén, a hetedik alkalommal is megtettek mindent, hogy a repülés szerelmeseinek vonzó legyen a július 13-a és 15-e között megrendezett találkozó. Keserű Lászlóné Ildikó, az egyesület elnöke, a találkozó főrendezője maga is motoros sárkányrepülő pilóta, így egyaránt fontos számára a sportág népszerűsítése itthon és az országhatárokon túl is, hiszen a találkozó külföldi résztvevői egyszerre kelthetik jó hírünket a repülés és a vendéglátás terén is. Igyekeznek is összekötni a kellemeset a hasznossal, s minél több látogatót idecsalogatni abban a reményben, hogy beleszeretnek a repülés eme környezetbarát vállfajába, a környékbe, vagy akár mindkettőbe.

Az Extrém Légisport Egyesület repülőterén, Nógrád megyében, Rétság és Tolmács határában a Börzsöny hegység lábánál, a 2-es nemzetközi főútvonal mellett került sor a háromnapos rendezvényre. A Légügyi Hatóság által bejegyzett, 600 x 80 m-es füves, „Nem nyilvános fel- és leszállópályán”, amelynek nyugati végénél a Börzsöny hegycsúcsai, keleti végénél pedig a Cserhát vonulata tette változatossá a tájat. A legfanatikusabb rajongók már pénteken ellátogattak a helyszínre, hiszen már akkor megcsodálhatták az ultrakönnyű gépek földi kiállítását, a levegőben zajló látványosságok közül pedig tandemugrás, motor nélküli sárkányok vontatása, a Jak-52-es műrepülése és repülőmodellezők bemutatója szerepelt a kínálatban. A vállalkozó szellemű látogatók pedig kipróbálhatták, milyen érzés a sárkányrepülő, a Cessna, a hőlégballon vagy az Autogiro utasaként a levegőbe emelkedni, s felülről is megcsodálni a repülőteret és a környékét. Kesergésre azoknak sem volt okuk, akik csak délután érkeztek. Nekik motoros-, íjász- és lovasbemutató jutott, és két zenekar is alapozta az esti programokhoz a hangulatot. Mielőtt végleg a színpadoké lett a főszerep, még hőlégballonok rajzolták színesre az eget a repülőtér felett. Hangár nem lévén a nagyszínpad előtere szolgált az esti buli helyszínéül.

A bőség zavara

Szombaton délelőtt az előző nap programjai ismétlődtek, megspékelve a Határőrség Bevetési Alosztályának bemutatójával, majd – megküzdve az egyre emelkedő hőmérséklettel – pontban délben kezdetét vette a hivatalos Megnyitó. A nagyszínpadon, a rendezvény plakátja előtti illusztris vendégek sorakoztak fel, élükön a rendezvény egyik fővédnökével, Farkas Bertalan űrhajóssal, aki egyben előszót is írt a találkozóról megjelenő névjegynaptárhoz. A főszponzort fővédnöki minőségben az IBSSA elnöke, dr. Popper György képviselte a színpadon. A nap alaphangulatát Oszter Sándor színművész szavalata adta meg, aki egy veterán vadászpilóta versét mondta el / Juhász László Nógrád megye egyetlen vadászrepülő pilótája, aki az idén töltötte 87. életévét /, megidézve ezzel a nagy elődöket.

A megnyitóbeszédek után Vincze Lilla műsorával folytatódott a program. Az ismert énekesnővel kapcsolatban immár nyílt titok, hogy szereti a repülést. Olyannyira, hogy most e megnyitó miatt a külföldi nyaralását szakította meg.

Sokakat vonzott a haditechnikai gépek és repülőmodellek látványos földi-légi harca is.

Kétségtelen, hogy a legnagyobb várakozás Veres Zoltán műrepülését előzte meg. S bár orsókirályunk egy makacs vírussal bajlódott, nem okozott csalódást híveinek. Kánikula ide, vírus oda, bravúros repüléssel kápráztatta el a nagyérdeműt. S bár ezúttal nem törekedett rekordra, orsókban sem volt hiány. Miközben szédületes tempóban forgott, pörgött, azzal fűszerezte a produkciót, hogy az alkalmi szpíkerrel, Szabó „Topi” Zoltánnal folytatott kedélyes csevegést. A közönség pedig egyformán nagy ovációval fogadta a műrepülést és a sajátos kommentárokat. Amikor végül Zoli leszállt, azonnal megrohamozták az autogramvadászok, s ő állta is a rohamot, s csak akkor intett búcsút, először a földön, majd a levegőben, amikor már minden rajongó elégedetten távozott a színpad mellől.

Közben cserélődtek a látogatók, fogyott a szendvics, a sör és az ásványvíz. Egyesek nem átallottak napozni sem a kegyetlen sugarak kereszttüzében, míg mások időről időre a sátrak védelmében kerestek menedéket a tűző nap elől. Jöhetett a vásárlás, illetve az informálódás a toborzósátorban arról, hogy milyen is ma katonának lenni. Megint mások igyekeztek begyűjteni magazinunk hiányzó lapszámait, vagy gyermekeiknek szereztek örömet az alkalmi vidámparkban, állatbemutatókon.

 

  Tisztelgés

Különös ünnepélyességet kölcsönzött a találkozónak, hogy hagyományteremtő céllal ezen a napon rendezték meg az I. Oszetzky István Emléknapot. S hogy miért pont itt és most? Erre az egyesület alapító tagjai közül, Both József válaszolt:

- Személyes ismeretség, barátság fűzött Oszetzky Istvánhoz, akire felnéztem hivatása és hobbija területén elért eredményei alapján, s úgy érzem, példája követendő cél a felnövekvő pilóta- és hőlégballonos társadalom előtt. Alapossága, szakmai alázata és szerénysége olyan tulajdonságok, amelyek nélkül nehéz boldogulni közforgalmi vagy hobbipilótaként. Eddig vártam, nem akartam tolakodó lenni, de úgy érzem, a halála óta eltelt idő bőven elegendő volt arra, hogy aki tisztelegni akart az emléke előtt, és közelebb állt hozzá, az megtehette volna. Mivel eddig ez nem történt meg, így előrukkoltam én az ötletemmel, ami már régóta megfogalmazódott bennem. Szerencsére több hőlégballonos egyesület is csatlakozott hozzánk, így méltó módon hajthattunk fejet „Oszi” előtt – ahogy egymás között szólítottuk az első hőlégballonos szakosztály elnökét.

S valóban volt abban valami torokszorítóan szép és megható, amikor kevéssel naplemente előtt, a 10 színes hőlégballon méltóságteljesen a levegőbe emelkedett. Egy pillanatra tapinthatóvá vált a csend, megidézve a szintén csendes és visszafogott úriembert, a higgadt kapitányt, vezetőt, a mindig mosolygó ballonos kollégát, Oszetzky Istvánt. Még azok is megéreztek valamit ebből a hangulatból, akik most hallották először a nevét. Reméljük, az égi kötelékből erre az időre kiült egy kényelmes felhőre, és onnan nézte ezt a programot. S bár bizonyára a meghatottságon túl kicsit zavarban is volt, annak biztosan szívből örült, hogy fia „Kisoszi” méltó utóddá vált, s immár irányítóból pilótává avanzsálva folytatja a családi hagyományokat.

Este újra a zenés programok kerültek előtérbe, majd vasárnap folytatódott a kavalkád, hasonlóan az előző naphoz: földön és levegőben váltakoztak a programok.

Folytonos fejlődésben

Olasz, horvát, szlovák UL-csapatok vettek részt a találkozón családostul, akárcsak a látogatók többsége, így ebben a tekintetben már sikerült felnőnie a hasonló külföldi rendezvényekhez, ahol fontos szempont, hogy a család minden tagja találjon magának megfelelő programot. A kicsikkel nem volt gond, hiszen őket minden érdekelte, s ezért leginkább a makett- és modellárusok voltak hálásak a gyerekeknek. Ám az sem unatkozott, akit nem tudott egész napon át lekötni a kiállítás és a repülés. A rigók, papagájok sorától a mini állatkerten át a különböző bemutatókig vagy zenés műsorszámokig számtalan lehetőség kínálkozott a szórakozásra, de a kulináris élvezetekre is lehetősége volt mindenkinek.

A repülőszerkezetek közül nagy népszerűségnek örvendett az Autogiro, mint újdonság és különlegesség. Az osztrák pilótájának nem sok ideje maradt a pihenésre, annyian szerették volna a gépét kipróbálni. Hasonlóan népszerű volt a Jak-52-es, ami szintén nem meglepő, ha azt is figyelembe vesszük, hogy Vári Gyulával repülhetett, aki erre a típusra váltott jegyet.

Aki repülőnapra készült, az bizony csalódott, hiszen itt – ahogy a rendezvény címében is szerepelt – találkozó és fesztivál várta a látogatót. Persze egy ilyen aprócska repülőtéren sok gonddal kell megküzdenie a rendezőnek, és ember legyen a talpán, aki egyszerre és egyformán képes megfelelni a biztonsági előírásoknak és a nézők elvárásainak. Kedves gesztusként immár hagyományosan minden meghívott vendég és közreműködő emléklapot kapott a program végeztével, a VIP vendégeknek pedig emellé egy emlékplakett is dukált. Ám az sem távozott üres kézzel, aki látogatóként érkezett. Fényképek, videoszalagok őrzik a legkedvesebb perceket, s jövőre minden bizonnyal még többen lesznek kíváncsiak a rendezvényre.

   

 Írta: Vincze Mária

HONVÉDELMI  MINISZTÉRIUM

2007. Július 20.

 

Toborzás a rétsági repülőnapon

  A közelmúltban - immár hetedik alkalommal rendezték meg Rétság-Tolmács repülőterén az ultrakönnyű repülők találkozóját. A rendezvényre 2004 óta meghívást kap a Magyar Honvédség is, amit ezúttal a Kelet-magyarországi Hadkieg Parancsnokság salgótarjáni 8. toborzó és érdekvédelmi irodája képviselt. A toborzósátorban az érdeklődők tájékoztatást kaphattak a szerződéses szolgálatról, a Bevetésklubról, valamint – tekintettel a rendezvény jellegére – az NFTC - programról. Folyamatos filmvetítés is zajlott a Gripen repülőgépről, valamint a jövő pilótáit képző kanadai repülőbázisról.

  A háromnapos rendezvény bővelkedett eseményben, s nemcsak a repülés szerelmesei találtak érdeklődési körüknek megfelelő programokat; a rendezvény számos gépcsodán túl fegyverbemutatóval, motor – és autókiállítással, íjász és harcművészeti bemutatóval, haditechnikai eszközök és repülőmodellek harcával is készültek. A találkozó vendége többek között hazánk egyetlen, világűrt is megjárt űrhajósa, Farkas Bertalan, valamint Szabó „Topi” Zoltán, volt MIG-29-es vadászpilóta.

  A rendezvényen bemutatót tartott Veres Zoltán műrepülő Európa-bajnok, emellett számos más forgószárnyas gépet is láthattak az érdeklődők. S akinek a közel 40 fokos melegben még volt energiája, könnyűzenei koncerteken kapcsolódhatott ki.

   

Írta: Gáspár M. Levente százados