1999.  FARKASHEGY-BÖRGÖND-BALATONFŐKAJÁR-FARKASHEGY

Egy szép, meleg, nyári hétvégén, amikor az idő is a repülésnek kedvezett, összetoboroztuk a társaságot. Eterveztük lerepülünk a Balatonra. Az útvonal és más egyéb megbeszélése után, felpattantunk a sárkányokra és útnak indultunk. Fél úton a többiek lehagytak bennünket. Tudni kell, hogy a mi sárkányunk nem szeli az eget  11O-zel, mint a többieké. Magunkra maradtunk. Ekkor még nem tudtuk mi vár ránk. Utunk során hatalmas felhőrétegen repültünk át, ami izgalmassá tette a helyzetet. A felhők fölé emelkedve egy teljesen más világ  tárult elénk. A felhők napsütötte, havas hegycsúcsokra emlékeztettek és mi, e csodálatos „havas’’ tájban  repültünk. Felhőkben lógathattuk a lábunkat, kézzel markolhattuk a levegőt, arcunkon éreztük a nyári nap égető melegét, amin néha a szél próbált enyhíteni. Félelmetes szabadságérzés mindezt sárkánnyal megtapasztalni. A felhők fölött nyugodtságot érez az ember, maga mögött hagyva minden földi dolgot. Átjárja lelkét a repülés élménye és ezzel nem lehet betelni. Arra vágyik, hogy mindezt újból és újból átélje. Rövid ideig élvezhettük a felhők lágy puhaságát, utunk végállomása következett. Az üzemanyag kifogyóban volt. Felszállás előtt megbeszéltük, Börgöndön fogunk először leszállni és tankolni. Most jött a meglepetés.. Börgöndön épp repülőnapot tartottak. Az égen Bessenyei Péter, mi pedig alacsonyan a reptér közelében folyamatosan róttuk a köröket. A körözgetések sokaságát a nézők bemutatónak vélhették, de mi alig vártuk, hogy leszállhassunk. Sárkányunkban nincs műszer és rádió, igy nem tudtunk szólni a repirányítónak. A tartályban már alig volt benzin. Épp kényszerleszállóhelyet kerestünk magunk alatt, amikor hirtelen lerövidült Bessenyei bemutatója. A hangszóróban bemondták, tíz óránál sárkány tartózkodik. Gondolta a repirányító baj lehet, ha ennyit körözgetünk egyhelyben. A szpíker bemondta, sárkány érkezik. Bessenyei bemutatója után azonnal letettük a gépet a reptér legelejére, mondanom sem kell nem a simábbik részére. Azonnal leállt a motor. Eddig tartott az üzemanyag. A nézők tapsoltak nekünk. Mi pedig tudván az igazat, a hangárokig toltuk a gépet. Tankoltunk majd meg kellett várnunk az ejtőernyős ugrásokat és csak ezután engedélyezték a felszállást. A nagy melegben és a zöld fűben, sárkányszárny árnyékából figyeltük az ugrók földetérését. Majd engedélyt kaptunk a felszállásra és indultunk Balatonfőkajárra, ahol már vártak bennünket. Ismerős arcok fogadtak. Vörös Gyuláék babgulyással láttak vendégül és kérték maradjunk itt hétvégére, sárkányos buli lesz. A hangulat már most is nagyon jó volt. Hétvégére nem maradhattunk, de egy röpke időre autóval levittek bennünket a Balatonra fürödni. Fürdőruhát persze senki sem hozott. A fiúk könnyen megoldották a fürdőnadrág problémáját, alsónadrágban csobbantak bele a vízbe és volt olyan, aki térdig felgyűrt melegítőalsóban ment lábat áztatni, ez voltam én. Amikor már mindenki lehűtötte felhevült testét és a fiúk is befejezték a búvárkodást a fürdőzők között, indulnunk kellett vissza. A nap már igencsak lemenőben volt és az esti lágy szellő hátán visszarepültünk Farkashegyre.

Vissza