2OO2. BALATONFŐKAJÁR-SIÓFOK,KILITI-ÚRHIDA

Balatonfőkajáron megismerkedtünk néhány olyan pilótával, akik a közeli településen laknak, Kosztor Lajos (Pécsely) és Boldizsár László (Balatonfüred) és itt tárolják a hangárban sárkányaikat. Velük indultunk kisebb túrarepülésre. Ismerkedtünk a tájjal és a repterekkel. Így jutottunk el Úrhidára is, de sajnos nem találtunk ott senkit, majd tovább repültünk. Visszafordultunk a Balaton felé, amit Balatonakarattya felé közelitettünk meg. A víz fölé érve – magunk mögött hagyva több kilométert és a szárazföldet- elénk tárult a hatalmas és széles Balaton, persze csak egy része Tihanyig. Ahhoz, hogy lássuk fentről a Balaton teljes hosszát, igencsak magasra kellett volna felmennünk. Sárkányból nézve ez a hatalmas víztömeg félelmetes. Néha olyan érzés, mintha a sárkány egyhelyben állna, lebegne. Nincs mihez viszonyítani a sebességet, úgy tűnik órák kérdése, mire kijutunk a szárazföldre. A látvány viszont lenyűgöző. Szikrázó napsütésben csillog a víz tükre, a zöldes színű vízben fehér vitorlások, sétahajók szelik a vizet. Hegyek, dombok ölelik körbe ezt a hatalmas vízzel teli medencét és mi itt repülünk a közepében mint egy aprócska szúnyog. Kiliti felé vettük az irányt. A magasból már látni lehetett a reptéren állomásozó repülőket. Kis időt eltöltve beszéltünk néhány sárkányos pilótával, majd folytattuk barangolásunkat a Balatonnál.

Vissza